Az erőszak élménye
Ha az utcán gyalogolva, a villamoson utazva, vagy betérve egy élelmiszerboltba megfigyeljük az embereket, két csoportra oszthatjuk őket.
Az első csoportban azok vannak, akik az erőszakot használják, ebben élnek nap mint nap, ez természetes számukra, míg a másikba azok tartoznak, akik mindezt elszenvedik. Sokan vannak, akik próbálnak átállni az erőszak oldalára, de nem megy nekik, így szenvednek, hiszen nem találják a megoldást. Sokaknál időnkénti dühkitörésbe torkollik a felgyülemlett válaszreakció.
Szinte alig találunk olyan embert, akinek ne lenne valamilyen magatartási vagy mélyebb lelki problémája. A sok megoldatlan ügy, mások erőszakosságának hatásai, elnyomott düh, rossz érzések, sikertelenség, a szegénység és bőség ellentmondása érezhető belőlük. Sokan az ego minél jobb kiélésében látják a megoldást, így ők többet szeretnének magukról mutatni, mint amilyenek valójában. Mindezt csak azért, hogy ne bántsák őket. Igaz, van olyan emberi minőség, amelyik előszeretettel veszi elő az erőszakot, de jelenleg sokkal általánosabb a használata.
Az emberek megpróbálnak elzárkózni a többiektől azért, hogy minél kevesebb inger érje őket, hiszen az nagy mennyiségben agressziót szül. A legtöbben azt mondják, hogy az agresszív magatartási minta az állatok reakciójához hasonlít, és onnan ered. De az agresszió a duális világ része és mindegy, hogy az állat vagy az ember éli meg. Az embernek viszont van továbblépési lehetősége, és így megszabadulhat a duális világ mintájától. De nagyon sok embernek kellene eljutnia eddig a pontig ahhoz, hogy a változás érzékelhető legyen a világban.
Az emberi viszonyok bemutatására alkalmas az alábbi analógia. Amikor beláthatatlanul sok ember tevékenykedik egy hatalmas téren, akkor az egyén azokkal az emberekkel tart jó kapcsolatot, akik a közvetlen környezetében vannak, mert ismeri és tolerálja őket, de még a birtoklás lehetősége is megjelenik ilyenkor. A távolabb lévőkkel kapcsolatban viszont már konfliktust érez, ami a helyzettől függően agresszióvá alakulhat át. Rá kellene jönnie arra, hogy csupán fizikai távolság van köztük, ami nem minőségi, hanem mennyiségi adat. Viszont a szokások, a dogmák, a magatartási minták különbözősége azt okozza, hogy a lényeget sokan nem képesek meglátni, csak a jól érzékelhető különbözőséget, és ez már minőségi tartalom.
